Nehéz szakmát választottam magamnak… Magyarországi viszonylatban mindenképpen. Sokszor megkérdezték már a foglalkozásomat, és amikor elmondom, hogy mi a munkaköröm, értetlenül néznek. Ja, hogy bútortervező! Igen, az, hagyom rájuk. Pedig higgyék el, én elsősorban nem tervezőnek érzem magam, bármennyire is szebben hangzik, mint az én foglalkozásom neve. De akkor ki is vagyok én?
Ha megkérdezném, hogy mi kell ahhoz, hogy egy szép bútor, vagy enteriőr elkészüljön, valószínű a többség azt mondaná, hogy egy belsőépítész, aki kitalálja a designt, és egy asztalos, aki legyártja. Ez így pompásan hangzik, de ez ténylegesen minden esetben működik is? Természetesen vannak olyan kivételes esetek, amikor a belsőépítész cég, vagy tervező megteheti, hogy már több éve ugyanazzal az asztalos céggel működik együtt, tudják melyikük mire képes, már szinte kitalálják egymás gondolatát. Ennek eredménye biztosan egy olyan termék lesz, mely azonos a belsőépítész és vevő által papíron kitalált bútortervvel.
De mi van, ha egy belsőépítész, lakberendező, bútortervező megálmodik egy bútort, a vevőnek megtetszik, de egy másik asztalost választ, vagy azért, mert mondjuk, nem tetszik az ár, vagy azért, mert a tervező nem rendelkezik gyártói háttérrel, ismeretséggel? Tapasztalatom szerint ilyenkor jönnek a meglepetések. Jobb esetben a tervező lepődik meg, hogy mi lett az „álmaiból”, a vevő pedig megszereti az asztalos által kitalált „új designt”. Mert nem kivitelezhető, mert felesleges bonyolítások vannak benne, halljuk az asztalost. Rosszabb esetben a picit alaposabb vevő összeszűkült szemmel a kész bútor mellé rakja a belsőépítész tervet, és felteszi mindenki kedvenc kérdését: Ez a kettő nem is egyforma, miért is fizessek? Ezután jön a jól bevált egymásra mutogatás, és a végeláthatatlan, értelmetlen, megoldatlan vita.
Mi lehet akkor ebben az esetben a megoldás? Nos, azt kell, mondjam, ezért vagyunk mi. A GYÁRTÁS-ELŐKÉSZÍTŐK. Bizony, én vagyok az, aki a belsőépítészek, és az asztalosok közötti nyelvbéli különbséget úgy lefordítja, hogy mindkét félnek, sőt a vevőnek is teljesen egyértelmű legyen. Én látom, hogy mit szeretne a belsőépítész, tudom, hogy ez milyen fontos neki, és rendelkezem azzal a szakmai tudással, hogy ezt az asztalosműhely részére lefordítsam műszaki rajzok formájában. Most mondhatnám azt, hogy ezzel mindenki csak jól járhat, hiszen a műhely olyan rajzokból dolgozik, melyek biztosan kivitelezhetők, a belsőépítész biztos lehet benne, hogy elsődleges cél az ő általa kitalált design gyakorlati megvalósítása, végül a vevő biztos azt kapja, amit elképzelt. Ennek ellenére, természetesen vannak szempontok, amik alapján eldönthetjük, szükséges-e az előkészítő munkája.
Úgy gondolom, ezt elsősorban a feladat bonyolultsága határozza meg. A tervet készítő belsőépítésznek ezért tudnia kell eldönteni, hogy az általa megrajzolt bútor kivitelezése mennyire összetett, rábízhatja-e azt közvetlenül egy asztalosra, vagy igénybe veszi mérnök segítségét. Azt gondolom, hogy pl. egy egyszerű nyíló ajtós beépített szekrénynél, vagy esetleg egy kisebb egyenes konyhánál még nem biztos, hogy szükséges az előkészítő munkája. Persze ennek feltétele a tervező szakmai ismeretének magasabb foka is, hiszen belsőépítész tervekből is láttam már ilyet is, olyat is. Előfordulhat például, hogy az asztalosműhelynek adott információk rendkívül kevésnek bizonyulnak, minek során a bútor „kreatív” kezekbe kerül, és kérdések helyett a végén az „így gondoltam” veszi át a szerepet, ami mint tudjuk, a legritkábban egyezik azzal, amit a tervező gondolt.
Összegezve tehát a legfontosabb, hogy amikor elkészítettük egy bútor tervét, mindenképpen lássuk át, milyen kényes pontokkal rendelkezik (különleges anyagok, látvány érdekében bonyolultabb csomópontok, külsőt befolyásoló statikai problémák stb.), és ha annak ellenére biztosak vagyunk magunkban, hogy az asztalos kivitelezhetetlennek tartja a feladatot, hívjunk segítségül egy gyártás-előkészítőt. Ha pedig mégis kihagyjuk ezt a lehetőséget, törekedjünk a lehető legrészletesebb rajzra, szenteljünk időt, és figyelmet az anyagkiírásokra, a vasalatokra, és szöveges megjegyzésekre.
Üdvözlettel: Orlovits Norbert/faipari mérnök
