A fiatal háromtagú család ezer szállal kötődött a Bartók Béla út különleges hangulatú, kultúrával átitatott, nyüzsgő, de mégis ódon nyugalmat sugárzó környékéhez, ezért amikor itteni albérletüket kinőtték, mindenképpen a közelben szerettek volna végleges otthont találni. A keresés során, amikor beléptek a Benes Imre által tervezett, majd’ 100 éves bérház harmadik emeleti, külön bejáratú függőfolyosóról nyíló, tágas terekkel rendelkező lakásába, azonnal úgy érezték, megtalálták az igazit. Azonban a lakás minden pozitívuma ellenére is egyértemű volt számukra, hogy az álmaikban élő otthonig még hosszú út vezet: az előző tulajdonosát ötven éven át szolgálta mindennemű felújítás, korszerűsítés nélkül, valamint a terek kiosztása sem felelt meg a saját igényeiknek. Azt is tudták, hogy ezen az úton nem szeretnének szakember segítsége nélkül végigmenni. 

Az első felmérés során bizakodva kérdezték: ugye jól gondolták, hogy van a lakásban potenciál? Szerencsére nagy biztonsággal mondhattuk, hogy igen, még ha ennek kiaknázásához feje tetejére is kellett állítani az alaprajzot.

Nehézséget jelentett a lakás terét keresztülvágó tartófal, valamint az, hogy a helyiségek fele a belső udvar irányába nézett, ráadásul részben kisméretű, magasan elhelyezkedő ablakokkal. Nem szokatlan akadályok ezek a régi, budapesti bérházak esetében. Tetriszeztünk hát a helyiségekkel: a fürdőből lett gardrob, a cselédszobából fürdő, a konyhából gyerekszoba, a nappaliból konyha…. Egyedül a WC maradt eredeti helyén, ami a falak bontása után pont olyan látványt nyújtott, mint egy tágas trónterem közepén a trón. 🙂

Alapvető elképzelése volt a családnak, hogy a konyha integrált része legyen a nappalinak, hogy az étkezések előkészítése közben is együtt lehessenek. Ezt esztétikailag és funkcionálisan is úgy kellett megoldani, hogy mégse legyen tolakodó, „szobában a konyha” hatása. Színeiben ezért teljes mértékben összehangoltuk a nappali színeivel, illetve a felső szekrényeket úgy alakítottuk ki, hogy azok szinte beleolvadjanak a határoló falakba. A fenti követelmények teljesítéséhez az is szükséges volt, hogy könnyen, gyorsan rendet lehessen rakni benne, emiatt a rengeteg felső tárolószekrényen túl egy kis kamrát is lecsíptünk a térből, ami elnyel minden tartalék alapanyagot, ritkán használt gépet, nem esztétikus holmit.

Szerencsések vagyunk, ha ügyfeleink maguk is fejlett esztétikai érzékkel rendelkeznek, és ez most sem volt másképp. Festőművészek és művészettel aktívan foglalkozó szakemberek alkotják/veszik körül a családot, ami a lakás színvilágának kialakítását nagyban megkönnyítette, de a felújítás után a falakra kerülő alkotásokban is tetten érhető. 

Különösen kedves pontja lett a lakásnak – mindkét fél részéről – az otthoni iroda sarok, ahol a William Morris élénk, felpezsdítő mintáját viselő tapéta harmonikus összhangba került a lakás több pontján megjelenő, pasztellpúder színű, otthonos nyugalmat árasztó bútorlap felülettel – némi pátosszal azt is mondhatnánk, hogy a környék hangulata egy dolgozósarokban elmesélve… 🙂

A fürdőszobába sikerült több természetes fényt becsalogatnunk az eredeti ablakok megnövelésével – és mivel ez függőleges irányban történt, statikai nehézségek vállalása nélkül kovácsolhattunk belőle előnyt. A kis alapterület ellenére belefért minden olyan funkció, amit a család eredetileg elképzelt. Különleges stílust ad a helyiségnek a pop art hangulatú burkolat.

A WC terében elengedtük a gyeplőt, ami a színeket és a mintákat illeti: hadd legyen ez a kis külön helyiség bohém és drámai – ezt az ide belépőnek előrevetíti már a többi nyílászárótól eltérő antracit színű ajtó is.