Gyereknappalit a gyerekeknek! Kisgyermekes családok otthonában természetes jelenség, hogy minden helységben találni játékot vagy valamilyen gyerekekkel kapcsolatos használati tárgyat. Természetes, de eljutni idáig vagy együtt élni vele nem is olyan egyszerű, nem mindenkinél problémamentes.
Ez egy folyamat.
A nappali közösségi életünk központja, ezért a növekvő babának is azzá válik. Ahogy kikerül szép lassan a gyermekszobából, elkezd mászni, menni, egyre jobban és nagyobb területeket kezd birtokba venni, részese akar lenni az anya, a család mindennapjainak és közösségének, úgy hódítanak teret a vele kapcsolatos tárgyak is. Kezdetben kordában tudjuk tartani, hiszen tőlünk függ a terjeszkedés mértéke, milyensége, de az akaraterővel, fantáziával, játékkedvvel gyarapodott kisgyereknek már nehéz korlátokat szabni.
Anya-belsőépítész szemmel (is) kezelhető folyamatnak látszik a helyzet.
Minden a térrendezésen múlik és saját, vagyis a szülői leleményességen.
Amennyiben a gyermekszoba kicsi, vagy a közösségi tércsoporttól távol esik, természetes, hogy az anyuka magával viszi a kisbabát a konyhába, nappaliba, fürdőszobába akár, hiszen így tud rá figyelni, a baba sem unatkozik.
Ilyenkor figyeli meg a kicsi a környezetét, rögzülnek a formák, színek, tárgyak, méretek, viszonyok. Minél jobban megismeri a közvetlen környezetét, annál nagyobb biztonságban érzi magát, és ehhez nekünk szülőknek, meg kell adni a biztonságot nyújtó állandóságot, vagyis, hogy a tárgyaknak, bútoroknak legyen állandó helye. Vigyük végig őt a lakáson, mutassuk be neki a berendezési tárgyakat, nevezzük nevükön őket, kukkantsunk be a bútorok belsejébe, látogassunk el így minden helyiségbe. Kezdetben figyeljünk arra, hogy a sorrend mindig legyen azonos. Jót tesz a baba biztonságérzetének.
Ezt a játékot később már maga fogja kezdeményezni, kibővíteni, ahogyan fejlődik és egyre nagyobb kíváncsisággal veti magát bele a felfedező körutakba.
Kezdetben elég, ha a babahordozóban vele van egy-két kedves játéka, viszont a baba növekedésével egyre több járulékos tárgy, eszköz „jön” vele. Előbb csak egy takaró a földre, néhány játékkal, aztán ahogy elkezd mászni, járni, arra eszmélünk, hogy játszótér lett a nappaliból.
Ez elkerülhetetlen. Bármilyen jól felszerelt gyermekszoba, nagy játszótér áll a gyermekünk rendelkezésére, amíg kicsi, mindig a közelünkben szeretne lenni, és mivel nem zárkózhatunk be a gyermekszobába, jön velünk.
Válasszunk ki egy védett sarkot a szobában, olyan helyet, amire a lakás más pontjairól is jól rálátunk, terítsünk le takarót, matracot játékokkal, állítsunk be egy járókát, amiben biztonsággal mozoghat.
A nagy, de nem stabil, borulékony tárgyakat, bútorokat most inkább helyezzük nem elérhető helyekre, vagy rögzítsük ki. Éles sarkokat célszerű sarokvédővel ellátni, szőnyegek alá csúszásgátló alátétet helyezni. A féltett tárgyakat rakjuk magasabbra, de ne pakoljunk el mindent. Alsó polcokról menekítsük el a féltett könyveinket, de tegyünk be helyette meséskönyvet, leporellót. Ne azt szokja meg, hogy üresek a bútorok, hanem azt, hogy nem szabad hozzányúlni. Ha nem szeretnénk, hogy a szekrényekben turkáljon, rakjunk az ajtókra, fiókokra gyermekzárat. De hagyjunk meg neki egy-két szekrényt, ami az övé, aminek nyitogathatja az ajtóját, húzogathatja biztonsággal a fiókját, bele pakolhatja játékai, akár beleülhet, hiszen így tanul és így fogja sajátjának érezni a lakást.
Rakjuk számára elérhetetlen magasságba a távirányítót, tegyünk a zeneberendezés elé átlátszó, plexi ajtót, elzárva előle a hozzáférés lehetőségét. Hangfalakat is tegyük biztonságba, ha nem szeretnénk, hogy kárt tegyen bennük. Dugaljakba tegyünk gyerekdugót.
Tegyük szabaddá az átjárási útvonalakat.
Ha minden óvintézkedést megtettünk tárgyaink és gyermekünk épségének megőrzése érdekében, akkor élvezni tudjuk ezt a helyzetet. Persze, így is elkerülhetetlen, a naponta száz „nem szabad” figyelmeztetés, de ez a gyereknevelés velejárója.
Két-három éves koráig biztosan ez lesz a kedvenc játszótere. Mert itt mindig zajlik az élet, nem marad ki semmiből és rengetek izgalmas lehetőség, felfedezni való ígérkezik.
Vegyük figyelembe, hogy gyermekeinknek nagy tér és terület kell a játékhoz, létezéshez.
Alakítsuk ki úgy a lakásunkat, hogy ezt figyelembe vesszük, tehát lehetőség szerint a legnagyobb hálószoba legyen az övék, ami nappali élet, játék színhelye is lehet.
Ha nem lehetséges, vagy az amúgy is kis helységek nem tesznek lehetővé számukra megfelelő játszó teret, akkor ne vonakodjunk a nappalit úgy alakítani, hogy ők ott jól érezzék magukat játékaikkal.
Három éves korukig biztosan osztozkodnunk kell. És ez nem rossz dolog, tőlünk függ, a mi leleményességünkön, empátiánkon, pozitív hozzáállásunkon, hogy mennyire sikerül ez az együttlét.
Gondoljunk mindig arra, hogy gyorsan eljön az az idő, amikor magára zárja majd a szobája ajtaját, elvonul, mert egyedül akar lenni, használjuk ki az együtt töltött időt.
Akkor majd lesz rá időnk, hogy kedvünkre, felnőtt nappalit készítsünk magunknak.
Néhány jó ötlet, tanács:
-ne engedjük elhatalmasodni a játszóteret a nappaliban, mert egy idő után zavarni fog bennünket; csak annyi teret engedjünk át nekik, ami nem zavaró számunkra
-minden este, lefekvés előtt, rakjunk együtt rendet, vigyük vissza a gyerekszobákban a már nem használt játékokat
-gurulós tárolókban könnyedén szállíthatóak és tárolhatóak a tárgyak
-rakjuk játszószőnyegre a kisvasutat, legóvárat, így könnyen kivonhatjuk a forgalomból
-nem kell az egész nappalit játszótérré alakítani, jelöljünk ki egy sarkot, területet a gyerekek részére
-készítsünk kuckót, sátrat, ahová bevihetik játékaikat
-tegyünk be egy kis asztalt székekkel, ahol a közelünkben ill. velünk tud rajzolni, gyurmázni, játszani
-borítsunk be egy kijelölt falat papírral, amire kedvükre rajzolhatnak, de könnyen eltávolítható, akár emlékként elrakható
– -válasszunk bőr vagy teflon bevonatú textil kárpitos kanapét a könnyebb tisztíthatóság érdekében; döntsünk inkább a drágább, de jobb minőségű termék mellett, hiszen bírniuk kell az ugrálást is ( foltok ellen (is) jól bevált a következetesség „csak az asztal mellett eszünk”)
– -ha tehetjük, jelöljünk ki egy szekrényt a nappaliban a gyerekek játékainak, amiben egyszerűen tárolhatók, elpakolhatók a tárgyaik
-amennyiben házépítés vagy lakás felújítás előtt állunk, hasznos ezt a témát (is) jól átgondolni; tervezhetünk egy játékszobát úgy, hogy tolóajtóval elválasztható ill. egybe nyitható legyen a nappalival. Ennek a helységnek a funkciója idővel változhat tanuló, kutató, barkácsoló, vagy felnőtt játékszobává ill. házimozivá.
